Társasjátékok Blog

Sid Meier egy megkerülhetetlen ikon a számítógépes játékok világában, a Civilization című alkotása korszakalkotó volt a maga nemében, a sorozat minden része valahogy túlmutatott a korszak monitorra tervezett stratégiai programjain. A számítógépes játékokat jellegük miatt nagyon nehéz társasjátékra adaptálni, sok próbálkozás volt eddig (Doom, Age of Empires III, World of Warcraft), hol több, hol kevesebb sikerrel. Sajnos a 2002-ben megjelent, első Civilization táblás játék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, valószínű erről Sid Meier is tudomást szerzett, így második nekifutásra egy neves játék tervezőt szerződtetett le a projekthez, aki nem más, mint Kevin Wilson, az ő nevéhez kapcsolódik többek közt a nagy sikertű Rettegés Arkhamban, a Drakula dühe, és az Odalent.

Már a játék alapgondolata is grandiózus, hiszen a Civilization-ben – mint azt a címe is mutatja – egy ókori kultúra irányítását vesszük kezünkbe, hogy az évezredek során minél jobban felvirágoztassuk nemzetünket. A játék kezdetén hat nép közül választhatunk (Amerikai, Kínai, Orosz, Német, Egyiptomi, Római), mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai, viszont a fejlődés útja mindenki előtt nyitva áll. Minden játékos fölállít egy fővárost a tábla egyik sarkában (a tábla alakja attól függően változik, hogy hány játékos játszik), kapnak egy hadsereget, és egy felderítő kocsit, amikkel minden körben kalandozhatnak a játéktáblán, lehetőségük van újabb erőforrásokat szerezni, apróbb törzsekkel békét kötni, vagy esetleg a harciasabbakkal megküzdeni. A játék elején mindenki csak a fővárosa körüli részt ismeri, de később újabb területek felderítésével kereshetünk helyet új városainknak, terveinknek. A tábla véletlenszerű összerakásának köszönhetően minden partinál más tájjal találjuk szembe magunkat, így mindig más környezethez kell alkalmazkodnunk az évezredek során.

A játék legfontosabb eleme a fejlődés, hiszen a játék minden területén csak az újítások vezetnek győzelemre. A játékosok fejleszthetik hadseregüket, így lesz az íjászból, kőhajító gép, majd ágyú és tüzérség, természetesen ehhez meg kel lennie a megfelelő technológiának, aminek a fejlődése a játék egyik legötletesebb megoldása. A különböző technikák megújítása úgy működik, mint egy piramis, tehát ha van két I-es szintű fejlesztésünk (pl.: lovaglás, filozófia), akkor már építhetünk egy II-es szintűt is (pl.: matematika, nyomda), viszont, hogy egy III-as szintű technológiát bevezessünk (pl.: puskapor, bankrendszer), ahhoz minimum három I-es szintűnek, és rajta két II-es szintűnek kell lennie, hogy megálljon a technológiai piramisunk. Minden újítás valami segítséget ad, például gyorsabban mozoghatunk a felfedezőnkkel, megépíthetünk egyes épületeket, esetleg változtathatunk a politikai berendezkedésünkön. Ez utóbbiban is nagy a változatosság, a despotizmustól kezdve, demokrácián át a kommunizmusig minden megtalálható, a játékra vetítve az adott politikai nézetek előnyeit és hátrányait. A játékosok minden téren megpróbálják fölvenni a versenyt ellenfeleikkel, hiszen a játékot háromféle úton is meg lehet nyerni, lehet kulturális, gazdasági, vagy katonai vereséget mérni ellenfeleinkre, így érdemes nem csak a saját, hanem ellenfeleink fejlődését is szem előtt tartani. Mondjuk valaki már majdnem a csúcsra ér a kultúra világában, akkor érdemes pár tankkal begördülni a fővárosa elé, hogy éreztessük vele, miről is szól a véres történelem, vagy a tudományban jeleskedő nép vezetője fenyegetőzhet atom technológiájával a „béke” érdekében. A játékban annyi döntést kell hoznunk, és annyit változó közt kell a legjobb stratégiát fölállítanunk, hogy szinte lehetetlen két ugyanolyan parti, mindig másként kell megterveznünk előre menetelünket, és esetleges győzelmünket.

A Sid Meier’s Civilization egy nagyon összetett stratégiai játék, hiszen rengeteg mindenre oda kell figyelnünk, pedig még nem is említettük a történelemben fölbukkanó nagy lángelméket, sem pedig a világ nagy csodáit (mintha csak a 7 Wonders-ben lennénk), amik még jobban színesítik, az amúgy sem unalmas játékot. Egyetlen hátrányaként csak a játékidőt lehet megemlíteni, mivel a játék legalább három órás, úgyhogy nem fenyeget, hogy ellenfeleink azonnali visszavágót kérjenek a játszma után. A számtalan lehetőség, a döntések széles skálája, egy ízig-vérig stratégiai játékba építve, ami megoldásaival és többjátékos mivoltával fölül is szárnyalja az eredeti számítógépes játékot.